A folyók, mint élőlények: Macfarlane harca a természet pusztítása ellen

A folyók, mint élőlények: Macfarlane harca a természet pusztítása ellen

Az éghajlatváltozás folyókra gyakorolt ​​hatása és az a kérdés, hogy a folyók élőlénynek tekinthetők-e, az új tanulmányok és irodalmi művek középpontjában állnak. Robert Macfarlane ezzel foglalkozik legutóbbi történetében, amely a folyók világméretű varázsáról és kihívásairól szól. Három nagy folyóhoz utazik: az ecuadori Rio Los Cedroshoz, az indiai Ennore-patakhoz és a kanadai Mutehekau hajóhoz, és megvizsgálja, milyen környezeti és társadalmi fenyegetésekkel néznek szembe ezek a vizek. Megfigyelése szerint a természetes folyókkal kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkezők valószínűleg igennel válaszolnának arra a kérdésre, hogy a folyók élőlények-e, ezt a perspektívát megkérdőjelezik Közép-Európa erősen szennyezett és csatornázott folyóival kapcsolatos tapasztalatok.

Macfarlane egy kis angol folyó forrásainál kezdi meg útját, amely 2022 nyarán már majdnem kiszáradt, és tapasztalatait a klímaváltozás vízi utakra gyakorolt ​​globális hatásaihoz köti. Riasztó példa az olaszországi Po, amely már majdnem kiszáradt. A szerző bemutatja a folyók ökoszisztémában betöltött fontos szerepét és történelmi hatásukat a tájakra, amelyeket azonban egyre inkább veszélyeztet az emberi beavatkozás.

A folyókat világszerte fenyegeti

A Macfarlane középpontjában a folyók előtt álló kihívások állnak. Ecuadorban a Rio Los Cedrost a burjánzó bányászat fenyegeti. Az ország alkotmánya tartalmazza a folyók épségéhez és vitalitásához való jogot, de a nemzetközi bányavállalatok nyomást gyakorolnak ezekre az elvekre, veszélyeztetve nemcsak a folyókat, hanem a környező tájat is. Macfarlane dokumentálja a folyó menti változatos életformákat és a bányászat által jelentett veszélyeket.

Indiában egy csennai folyami aktivista a város erősen szennyezett folyóinak újjáélesztéséért küzd. Különösen a Cooum folyó, amelyet csatornaként használnak, rossz példa a városi vízi utak állapotára. Az Ennore-patak is fennáll annak a veszélye, hogy ipari pöcegödörként letörlik a térképről. Chennai hagyományos vízvisszatartó rendszere egyre nagyobb nehézségekkel küzd a modern növekedés nyomása alatt.

E fenyegetésekkel összefüggésben Macfarlane a pusztításnak a lakosság legszegényebb rétegeire gyakorolt ​​hatásáról gondolkodik, akiket közvetlenül érint a szennyezés és a vízminőség romlása.

Az éghajlatváltozás és a vízi biodiverzitás

Míg a Macfarlane magába foglalja a folyami utazások irodalmiságát és drámaiságát, a vízi biodiverzitás témáját tudományos tanulmányok is megvilágítják. Egy svájci kutatási program a felmelegedés hatását vizsgálja a vízminőség biológiai mutatóira. A különböző svájci biodiverzitás-figyelő programok adatai azt mutatják, hogy a hőmérséklet-változások befolyásolják a fajok eloszlását és a makrogerinctelen taxonokat a patakokban.

A vizsgálati eredmények azt sugallják, hogy mérsékelt, 2°C körüli felmelegedés esetén a biológiai összetétel a következő néhány évtizedben nem lesz nagy hatással. Ez azt jelentheti, hogy a vízminőség mérése mindaddig megbízható marad, amíg nem fordul elő szélsőséges hőség. Azok a kihívások, amelyeket az éghajlatváltozás a folyók és ökoszisztémáik számára jelent, a vízi utak újragondolását és fokozott védelmét igénylik.

Összességében Macfarlane utazása és az azt kísérő tudományos eredmények rávilágítanak a folyók fontosságára, mint a földi élet alapvető elemeire, valamint arra, hogy sürgősen meg kell védeni és újraéleszteni ezeket a természeti erőforrásokat.