Brexit: Ébredés Kis-Britanniában

Brexit: Ébredés Kis-Britanniában

Nagy-Britannia rossz döntése volt, hogy kilép az EU-ból. Június 24-én, pénteken arra ébredtem, hogy egészen más Nagy-Britanniában élek, mint gondoltam

Kia és én hajlamosak vagyunk távol maradni a politikától ezen a blogon. Olyan sokszínű és nemzetközi közönségünk van, hogy egy-egy régió politikája ritkán érdekel mindenkit. A múlt héten azonban hazánk olyan döntést hozott, amely megrázta a világot. A britek szavazása az Európai Unióból való kilépésre rossz döntés volt, amelyet szerintem nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az identitás elvesztése

Június 24-én, pénteken arra ébredtem, hogy egészen más Nagy-Britanniában élek, mint gondoltam.

Azt hittem, progresszív, nyitott gondolkodású, összetartó Nagy-Britanniában élek, amely elkötelezte magát amellett, hogy pozitív irányba viszi előre a világot. Csütörtökön büszke voltam arra, hogy brit vagyok. Pénteken szégyelltem magam, hogy brit vagyok.

1984-ben születtem. Olyan Európában születtem, amely még mindig a második világháború következményeivel küszködött; még mindig megosztott Európa a hidegháború kellős közepén. A 90-es évek elején ez az Európa egyesült, és amikor nagykorú lettem, és elkezdtem igazán bekapcsolódni a politikába, része voltam egy ígéretekkel teli szabad Európának.

Egy olyan Európát, amely annyira különbözik attól az Európától, amelyről az iskolai történelem órán tanultam. A múlt hibái és megosztottságai soha többé nem ismétlődnének meg.

Mindig is britnek éreztem magam, nem angolnak. Egy ország része vagyok, amely négy nagyon különböző nemzetből áll, és mindegyik egy királyság alatt egyesül. A vezetéknevem, Watson, egy skót név, egy ősi klán része, amely Aberdeen és Kincardineshire területéhez kapcsolódik. Még saját tartánunk is van.

alt=“Ébredés Kis-Britannia térképén”>

Megosztott Királyság: Skócia és Észak-Írország a Maradás mellett szavazott; Anglia és Wales nagyrészt a kilépésre szavazott

Mindig is európainak éreztem magam. Földrajzilag Nagy-Britannia Európa része. Történelmileg Nagy-Britannia Európának, politikailag pedig Európa része volt. Mindig is volt identitásom. Ez az identitás brit és európai is volt. Mondanom sem kell, Kia és én a Maradás mellett szavaztunk a népszavazáson.

Most az országom és identitása változóban van. Az EU-tagságról szóló népszavazás megváltoztatta a dolgokat. Mi, mint nemzet egyértelműen üzenetet küldtünk Európának, és ez az üzenet valahogy így hangzik: Hisszük, hogy jobban járunk nélküled.

Ráadásul, mivel Skócia a Brexit ellen szavaz, egyre valószínűbb, hogy elhagyják az Egyesült Királyságot. Életemben először érzem magam idegennek a hazámban. Azt hittem, megértem a honfitársaimat, de most már nem vagyok benne biztos.

Megosztott ország

A mérgező Leave kampány nagy része a bevándorlás ügyében zajlott. Az, hogy Ön a bevándorlás mellett vagy ellene, nagyrészt lényegtelen, mivel a Leave kampány vezetői soha nem ígérték meg, hogy csökkentik a bevándorlást az Egyesült Királyságban. A tények és adatok helyett az idegengyűlölő retorika uralta a kampányt, és a „többiekre” összpontosított, és arra, hogy „ők” hogyan lopnak el munkahelyeket, zsarolnak ki juttatásokat és feszítik meg egészségügyi rendszerünket.

Ez az érvelés nagyon szívás. Egy évszázados gyarmatosításra épült országban a bevándorlás miatti panaszkodás nem más, mint képmutató. Egy olyan országban, ahol a bevándorlók alkotják közszolgáltatásaink, egészségügyi és oktatási rendszereink gerincét, rövidlátó azt sugallni, hogy nem szívesen látják őket.

Nagy-Britannia több mint 2000 éves bevándorlásra épülő ország. Az első királyunk egy kibaszott francia bevándorló volt, mert hangosan sírt! A jelenlegi királyi családunk pedig német származású.

alt="Ébredés a kis brit gyarmatosításra">

Nem is egy kiváltságos londoni szemszögből beszélek. Caister-on-Sea-ben nőttem fel, Great Yarmouth közelében, ahol az UKIP polgármestere van. Közelről ismerem a jogfosztás, a szegregáció és a társadalmi mozdulatlanság sajátos keverékét, amely a berendezkedés elleni lázadást ösztönzi. A távozásra vonatkozó szavazás azonban nem csupán figyelemfelkeltés; az elutasítás fülsiketítő sikolya.

Hazám lakosságának fele valóban ugyanazt az ideológiát képviseli, mint a szélsőséges nacionalista pártok, például a UKIP, a BNP és az EDL – az egyetlen brit politikai párt, amely támogatja az EU-ból való kilépést? Valóban egyetért Donald Trumppal, Vlagyimir Putyinnal és az ISIS vezetőjével? Tényleg hisznek abban, amire most szavaztak?

Ezen a héten Nagy-Britannia elutasította az európaiakat. Ki lesz a következő?

Hazám hirtelen nagyon megosztottnak érzi magát.

Elveszett generáció

Ennek a népszavazásnak talán a legnagyobb tragédiája, hogy azokat az embereket fogja leginkább érinteni – akiknek a legtovább együtt kell élniük vele – éppen azok szavaztak ellene. A 18-24 évesek 73%-a, a 25-34 évesek 62%-a szavazott a maradás mellett. Ezek azok a generációk, amelyeknek együtt kell élniük a Brexit következményeivel.

alt="Wake-up-to-Little-Britain-Age-Vote">

Ez a Financial Times széles körben terjesztett idézete foglalja össze a legjobban:

"A fiatalabb generáció elveszítette a jogát, hogy 27 másik országban éljen és dolgozzon. Soha nem fogjuk megtudni az elszalasztott lehetőségek, barátságok, házasságok és tőlünk megtagadt élmények teljes mértékét. A mozgás szabadságát szüleink, nagybátyáink és nagyszüleink vették el egy búcsúzó csapással egy olyan generációra, amely már eleve elődei adósságába fullad."

Egy Twitter-felhasználó nyersebben fogalmazott:

„Egy nemzedék, amely mindent adott: ingyenes oktatást, aranynyugdíjat, társadalmi mobilitást, megszavazta, hogy elveszítse generációm jövőjét.”

Személy szerint Kiának és nekem sok mindenen kell gondolkodnunk. Jelenleg az Egyesült Királyságban vagyunk, és a következő nagy utazásunkat tervezzük. Utána vissza akartunk menni egy időre Franciaországba, vagy esetleg távolabb költözni. Talán most távolabb kell lennie.

A népszavazás eredménye befolyásolja a jövőnket. Bizonyos ajtók most bezáródnak, másokat pedig nehezebb lesz kinyitni. Hagynunk kell leülepedni a port, mielőtt eldöntjük, milyen lehetőségeink vannak. Egy biztos: kényelmetlenül érezzük magunkat egy olyan országban, amely magáévá tette a szélsőjobb ideológiáját.

A jövő…

Túlnyomóan úgy gondolom, hogy Nagy-Britannia katasztrofális hibát követett el. Az EU egyáltalán nem tökéletes, de nagyon kevés szakszervezet az. A kilépés melletti érvek valójában csak az EU javítása melletti érvek; megjavítani, ne hagyd el.

Remélem, hogy a Brexit eredménye inkább a brit közvélemény félrevezetése, nem pedig arra készteti őket, hogy valóban higgyenek abban, amire most szavaztak: a megosztottságban, az izolacionizmusban, az idegengyűlöletben. Akárhogy is, a következtetés aggasztó – emberek milliói vagy tudatlanok, vagy intoleránsak, vagy mindkettő.

Búcsúzó gondolataim ebben a témában megegyeznek a nyitásommal: zavar. Az utazás fontos része életünknek, és mostantól kezdve, amikor emberekkel találkozunk, és megkérdezzük tőlük, hogy honnan származunk, elmondom nekik, hogy brit vagyok, és zavarban leszek: kínos, hogy hazám jobbnak tűnik, mint az Európai Unió; zavarba jött, hogy hülye döntést hoztunk a nemzetközi porondon; kínos, hogy nem láttuk, milyen jól sikerült, és hogy kidobtuk az egészet.

Egyetlen reményem az, hogy az Európai Unió jelenlegi és leendő tagállamai továbbra is nyitottak és toleranciát tanúsítanak a britekkel és a világ többi részével szemben. Sok honfitársam követett el hibát – kérlek, ne a hibáink alapján ítéljen meg minket.

Küldetésnyilatkozat: Dreamstime

      .