Megszokni az életet egy apró francia faluban

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am und aktualisiert am

Megtapasztaljuk az egyszerű életet egy apró francia faluban, amely tökéletes közvetítő az utazás csúcspontjai és a városi élet mindennapi kihívásai között. Vannak bizonyos konnotációk a vidéki élethez. Vagy polgári és unalmas (ha elfogadod), vagy szigetszerű és provinciális (ha beleszülettél). Öt évvel ezelőtt aggodalomra ad okot a gondolat, hogy több hónapot töltök egy apró francia faluban, ahol nincs más, mint egy pékség és egy sarki bolt. Egy évnyi úton azonban tökéletes közvetítőnek tűnt az utazás csúcspontjai és a városi élet kihívásai között. És olyan csomagolva...

Megszokni az életet egy apró francia faluban

Megtapasztaljuk az egyszerű életet egy apró francia faluban, amely tökéletes közvetítő az utazás csúcspontjai és a városi élet mindennapi kihívásai között.

Vannak bizonyos konnotációk a vidéki élethez. Vagy polgári és unalmas (ha elfogadod), vagy szigetszerű és provinciális (ha beleszülettél). Öt évvel ezelőtt aggodalomra ad okot a gondolat, hogy több hónapot töltök egy apró francia faluban, ahol nincs más, mint egy pékség és egy sarki bolt.

Egy évnyi úton azonban tökéletes közvetítőnek tűnt az utazás csúcspontjai és a városi élet kihívásai között. Így aztán egy röpke hazalátogatás után összepakoltuk a csomagjainkat, és néhány hónapra Franciaországba költöztünk.

Apró francia falunkban könnyebb volt megszokni az életet, mint féltem. Itt kevesebb az ember, kevesebb a zaj, kevesebb a környezetszennyezés és jobb az élelmiszer. Szeretem Londont, de Saint Jouin de Marnes bepillantást engedett az egyszerű életbe – vitathatatlanul egy jobb életbe. Íme, mit csináltunk az itt töltött első hónapban.

Erre a kilátásra ébredtem

Minden reggel ezzel a kilátással ébredünk a falura.

old=““>Atlas & Boots

Hasonlítsa össze ezzel a képpel, amelyet a londoni erkélyemről készítettem 2014 augusztusában, a világkörüli utazásunk előtti napon. A jó idő nagy különbséget jelent.

old=““>Atlas & Boots

Megszoktam a reggeli boulangerie-futást

alt=„Túrázás egy apró francia faluban”>Atlas & Boots

Londonban a friss, meleg kenyér csemege. Itt ez normális. Valójában egy pékség nem nevezheti magát pékségnek (vagy boulangerie-nek), hacsak nem a semmiből készíti kenyerét. Azt is elmondják nekünk, hogy a falusiak kenyérhez jutását törvény írja elő.

Az ajánlottnál több péksüteményt evett

alt="cukrászdák egy francia faluból">Atlas & Boots

Ezek a dolgok olyanok, mint a mennyország a dobozban. Péter szereti a mokkát, de én jobban szeretem a csokoládét. Igyekszünk heti egyre korlátozni magunkat, de a múlt héten négy volt.

Hosszú túrákat mentünk sárga mezőkön

Csak az éves távollétünk alatt tanultam meg rendesen biciklizni. Saint Jouin de Marnes vidéki útjai lehetőséget adtak arra, hogy a forgalom mellett vezessek, gyakoroljam a jelzéseket és javítsam az általános tudatosságot anélkül, hogy életveszélybe kerültem London utcáin.

Ajándékokat találtunk az ablakpárkányunkon

alt=„Helyi gyümölcs francia falunkban”>Atlas & Boots

Madame Broad tőlünk nyugatra lakik, Patrick és Sylvie pedig keleten. Gyakran hagynak nekünk ajándékot az ablakpárkányon. Volt nálunk sárgabarack, körte, fűszeres almaszósz és még két hatalmas sütőtök is.

Részt vett egy falusi fesztiválon

alt="Falufesztivál francia falunkban">Atlas & Boots

Péter átvette a pohár almabort. C'est combien? – kérdezte, és a tárcájáért nyúlt. Az idősebb úr intett, és elmagyarázta, hogy a helyi almabor ingyenes. A délutánt szaggatottan csevegve töltöttük a helyiekkel, akik kedvesen, lassan beszéltek, hogy megérthessük kérdéseiket.

MONSIEUR Poirot-tól vásárolt zöldségeket

Minden szombat reggel „Monsieur Poirot” friss gyümölccsel és zöldséggel megy a főtérre. Tudja, hogy angolok vagyunk, ezért mindig kommentálja az időjárást.

Kint evett a MI pavilonunk alatt

alt="Al fresco étkezés francia falunkban">Atlas & Boots

Peternek van Júlia erkélye Londonban, így ott nem lehet enni. Az enyém az A12-re néz, ezért csak akkor működik, ha gőzzel szereti az ételt. Van itt egy szép pavilonunk, ha megszokja a közeli levendulabokorban zümmögő méheket.

Bájos tablóképek minden utcasarkon megtalálhatók

A Saint Jouin de Marnes apátsági templom 5 perces sétára található az utcán. A 11. és 12. században épült, mesebeli világítótorony a hazafelé tartó kerékpáros kirándulásainkon. Szeretjük a sarkon lévő házat is. Nem tudjuk, ki lakik ott, de gyanítjuk, hogy egy kis idős hölgyről van szó, aki meghívhat minket egy italra, ha találkozunk vele.

Házi készítésű fröccsök

A kertünkben szőlőt és almát szedünk. Péternek az az őrült ötlete támadt, hogy házi fröccsöt készítsen – olyasmit, amit még soha egyikünk sem csinált. Nagyon finom volt.

Fantasztikus műsor, amit egy elhaladó zenekar fogott el

Amikor megláttam a Nuits Romanes plakátjait, valami pantomim-szerűségre számítottam. A valóságban a zenekar fantasztikus élő előadást mutatott be. (Bocsásd meg a szörnyű kameramunkámat. Megmondom Péternek, hogy ne engedjen a közelébe annak a dolognak.)

Örömmel táncoltak az Anglais szekcióban

alt="élelmiszer vásárlása szupermarketben">Atlas & Boots

A legközelebbi szupermarketünk 20 km-re van oda-vissza, ami nem könnyű feladat, mivel nincs autónk. A motoron tett erőfeszítéseinket az Inter Marche-ban felfedezett „Anglais” szakasz jutalmazta. Puding krémek mindenhol!

Megpróbál alkalmazkodni a helyiekhez

Nos, meg kell próbálni, nem?

alt="Élet egy francia faluban">Atlas & Boots

Ha szórakoztató pillantást szeretne látni a franciaországi expat életre, olvassa el Stephen Clarke Egy év a merdében című könyvét.

Küldetésnyilatkozat: Atlas & Boots
      .