5 mítosz a nyelvtanulásról

5 mítosz a nyelvtanulásról

Az egyik dolog a bucket listámon, hogy folyékonyan tanuljak spanyolul. Az alapokat az érettségim alatt tanultam meg (16 évvel ezelőtt!), 2010-ben részt vettem egy esti tanfolyamon az UCL-en, valamint a Rosetta Stone-val és a Duolingóval is foglalkoztam.

Nagy utazásunk előtt úgy döntöttem, hogy komolyan veszem, és online regisztráltam egy Rosetta Stone tanfolyamra. Elértem a középfokú B1-es szintet, és jelenleg dolgozom tovább. Közben Peter felfrissíti az alapvető francia nyelvtudását.

Összességében le kellett volna fednünk a Csendes-óceán déli részének és Dél-Amerikának nagy részét.

A nyelvészet az egyik szenvedélyem (remélem egyszer mesterdiplomát is szerezhetek belőle). Amikor elkezdtem spanyolul tanulni, természetesen olvastam néhány nyelvtanulási elméletet. Meglepetésemre néhány feltételezésem tévesnek bizonyult. Íme 5 nyelvtanulási mítosz, amelyet minden nyelvtanulónak szem előtt kell tartania.

Tévhit 1. Túl öreg vagy ahhoz, hogy új nyelvet tanulj

Az egyik leggyakrabban hallható dolog az, hogy a gyerekek gyorsabban tanulnak nyelveket, mint a felnőttek. Idézzük azt a gyakran emlegetett példát, amikor a bevándorló gyerekek idegen akcentus nélkül tanulnak angolul, és fordítanak a szüleiknek az orvosnál vagy a fogorvosnál.

Ez általában a „kritikus időszak hipotézisében” gyökerezik, amely azt sugallja, hogy a gyerekek jobban tanulnak nyelveket, mert az agyuk rugalmasabb [1].

Ezt az elméletet azonban kezdete óta többször megkérdőjelezték [2], és kísérleti vizsgálatok kimutatták, hogy a serdülők és a felnőttek jobban teljesítenek, mint a kisgyermekek ellenőrzött körülmények között [3].

Az is mítosz, hogy a fiatalabb gyerekek gyorsabban tanulnak nyelveket, mint az idősebbek [4]. Röviden: nem vagy túl öreg ahhoz, hogy új nyelvet tanulj, ezért ne használd ezt kifogásként.

2. mítosz. A tanulás legjobb módja, ha idegen országban élünk

A hagyományos bölcsesség azt diktálja, hogy ha spanyolul akarsz tanulni, költözz Spanyolországba. Ez nagyszerű ötletnek tűnik, de ha egy új országba költözik anélkül, hogy először nyelvtant tanulna, rossz szokások kialakítására kényszerít.

Azt gondolhatja, hogy idővel javulni fog, de gondolja át, hány első generációs bevándorló használ olyan kifejezéseket, mint „elviszem” a „bevállalom” helyett, pedig már több mint egy évtizede az országban élnek. Megfelelő motiváció nélkül az új országba költözés nem biztonságos módja egy új nyelv tanulásának.

Ehelyett jobb, ha először otthon gyakorol, ahol van ideje és luxusa, hogy először megtanulja a helyes nyelvtant és mondatszerkezetet.

3. mítosz. Ha minden nap hallgatsz egy nyelvet, ozmózissal tanulod meg

Csábító lehet ráhangolódni egy helyi nyelvű rádióra, és remélni, hogy egy része minden erőfeszítés nélkül eljut a tudatodba, de a hatékony nyelvtanulás a tanulás minden formáját magában foglalja: olvasást, írást, hallást és beszédet.

A passzív tanulás minden bizonnyal segít az akcentusban és a kiejtésben, de a kutatások azt mutatják, hogy ez önmagában nem elég egy új nyelv megtanulásához.

4. mítosz. A kiejtés nem igényel aktív munkát

Sok nyelvtanuló azt feltételezi, hogy a kiejtése elegendő, mert a tanáruk nem javítja ki őket. Az igazság az, hogy a legtöbb tanár a legsúlyosabb kiejtési hibákat átengedi.

Hacsak nem magántanítanak, a tanároknak nincs idejük az egyes tanulók kiejtésén dolgozni az órán. Ennek eredményeként ez a nyelvtanulás leginkább elhanyagolt területe.

Tesztelje verbális készségeit valódi anyanyelvi beszélőkön az osztálytermen kívül, és törekedjen a közel anyanyelvi kiejtésre – a rádió, a televízió és a helyi nyelvű filmek segíthetnek ebben.

5. tévhit. Nem árt hibázni

Gyerekként gyakran megkérnek bennünket, hogy az órán interakcióba lépjünk azzal, hogy megígérjük, hogy nem lehet hibázni. A hibák azonban károsak lehetnek nyelvtanuláskor. Minden alkalommal, amikor helytelen nyelvtant használ, növeli annak esélyét, hogy újra elköveti ugyanazt a hibát.

Egyes tanulók a lehető leggyorsabban szeretnének megtanulni a lehető legtöbbet, de nagy különbség van a hibás és a hiba nélküli folyékonyság között, és az elsőről a másodikra ​​ugrani sokkal nehezebb, mint a másodikat a semmiből felépíteni.

Szánjon időt a nyelvtan megtanulására és a helyes mondatok felépítésére. Lassú lesz, de ez az egyetlen lehetőség, ha valóban folyékonyan akarsz tanulni.

[1] Lenneberg, 1967; Penfield és Roberts, 1959[2] Genesis, 1981; Harley, 1989; Newport, 1990[3] Snow és Höfnagel-Höhle, 1978[4] Stern, Burstall és Harley, 1975; Gorosch és Axelsson, 1964; Bühler, 1972; Florander és Jansen, 1968

      .