Expedition Island Pride: Mélytengeri erőforrások vagy környezetpusztítás?

Expedition Island Pride: Mélytengeri erőforrások vagy környezetpusztítás?

Lenyűgöző kincsek szunnyadnak a tengerben: mangán, nikkel, kobalt és réz, mangáncsomók formájában megkötve, felfedezésre várva. Ezek az ásványok kivételes értéket képviselnek a modern technológiákban való felhasználásuk miatt, különösen elektromos autók és szélturbinák akkumulátoraiban. Ezen nyersanyagok mélytengeri betakarításának lehetősége vágyat ébreszt, és jelenleg is folyik a kutatás.

Az „Island Pride” kutatóexpedíció fedélzetén jelenleg is zajlik a nyersanyagkitermelés lehetséges környezeti hatásainak mélyreható elemzése. Az ARTE riportere, Michael Stocks és operatőrje az egyetlen filmes csapat, aki végigkíséri a vállalkozást, és dokumentálja egy nagy víz alatti kombájn tesztelését, amelynek célja a tengerfenék hatékony megművelése. Felhívják azonban a figyelmet a különféle tudósok által kifejtett vitákra. Sok kutató attól tart, hogy a mangáncsomók bányászata komolyan megzavarhatja a kényes tengeri ökológiát, ami heves vitákhoz vezethet a tudományos közösségen belül és azon kívül is.

Vita a tengeri nyersanyagokról

A mélytengeri bányászat témájának különböző megközelítései vannak világszerte. Míg Németország, amely a Hawaii és Mexikó közötti Clarion-Clipperton zónában rendelkezik engedéllyel, moratóriumot hirdetett a mélytengeri bányászatban az ökológiai következmények kutatása érdekében, sok más ország és vállalat szkeptikus az ilyen korlátozásokkal kapcsolatban. A Szövetségi Földtudományi és Természeti Erőforrások Intézete szerint Németország rézszükségletének 6%-át, nikkelszükségletének 51%-át, sőt kobaltszükségletének 80%-át is fedezheti ezen ásványkincsek kiaknázásával.

A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) azt tervezi, hogy a nyáron előírja a mélytengeri bányászat szabályozását. Ez a növekvő érdeklődés közepette történik, mivel az ISA több mint 20 tagállama, valamint olyan nagyvállalatok, mint a BMW, a Google, a Samsung és a Volvo közös érdeklődést fejeznek ki az óceáni erőforrások bányászata iránt. Eközben Japán már megszerezte az engedélyeket, és azt tervezi, hogy ritka elemeket bányásznak a gazdasági övezetében, ami potenciálisan azt jelenti, hogy az ország évtizedekre biztosíthatja nyersanyagellátását. Japán nem támogatja a moratóriumot, ezért tengeri erőforrásainak agresszív kiaknázását folytatja.

A tongai helyzet

Tonga szigetállamának szintén ambivalens nézetei vannak a mélytengeri bányászatról. A kormány együttműködik egy céggel, hogy kihasználja a mangáncsomók bányászatának lehetőségét a gyengélkedő költségvetés helyreállítása érdekében. A környék halászai azonban aggodalmukat fejezték ki, és attól tartanak, hogy ez negatív hatással lehet a halállományokra és a turista bálnalesre. Egy civil társadalmi fórum még a mélytengeri bányászat betiltását is szorgalmazza, míg a Geológiai Szolgálat gazdasági lehetőségeket lát Tongában. Tonga akár 2,50 USD-t is kereshet az emelt mangáncsomók tonnája után, és évente akár három millió tonnát is bányászna.

A mélytengeri bányászatról folyó vita nem csak a kutatókat, a kormányokat és a vállalatokat tartja fennakadva, hanem felveti a technológiai haladás és a környezetvédelem egyensúlyának kérdését is: mennyit vagyunk hajlandók kockáztatni nyersanyagainkért, és milyen jövőt akarunk teremteni az óceánoknak? Erre a válasz még várat magára, mivel az „Island Pride” expedíció a természet mélyére jut.

További információ a címen érhető el prizma és napi hírek.