Miért javasolják a német turistáknak, hogy ne látogassanak Zanzibárra?

Miért javasolják a német turistáknak, hogy ne látogassanak Zanzibárra?

A Zanzibárra való utazásról szóló vita egyre nagyobb lendületet kap, miután TikToker Siobhan megosztotta tapasztalatait a szigeten. Főleg a fehéreknek azt tanácsolja, hogy ne látogassanak el, mivel a rasszizmusról és a gyarmatosításról való tudása miatt nem tudta élvezni a tartózkodást. Ez az állítás ellentétben áll a Holiday Guru pozitív ábrázolásával, amely Zanzibárt festői úti célként hirdeti álomstrandokkal, szafarikkal és izgalmas vízi sportokkal. Az ilyen reklámok ellenére a Tanzániai Nemzeti Statisztikai Hatóság jelenlegi statisztikái azt mutatják, hogy 2023 januárjában és februárjában csaknem 50%-kal több turista utazott Zanzibárba, mint az előző évben. Németország az USA és Franciaország után a harmadik legelterjedtebb turisták származási országa.

A turisták növekvő száma arra készteti az utazásszervezőket, mint a Tui és a Dertour, hogy új üdülőhelyeket nyisson a szigeten. Ez a turisztikai irányzat a gazdasági lehetőségek mellett kritikai hangokat is felvet. Siobhan a turisták és a helyiek közötti észrevehető hatalmi viszonyról mesél, valamint az elfogadott rasszizmusról, amely nagymértékben befolyásolja a nyaralás élményét. Jürgen Zimmerer professzor, az afrikai történelem szakértője támogatja Siobhan megfigyeléseit, és bírálja a turizmus neo-gyarmati struktúráit.

Neokoloniális struktúrák a turizmusban

Zimmerer azzal érvel, hogy az európai turisták gyakran tudnak egykori gyarmatokon nyaralni, míg sok helyi nem. Ezzel összefüggésben bírálja a gyarmati nosztalgiát, amelyet a turizmus marketingstratégiaként használ. A gyarmati dicsőítés példái közé tartoznak a gyarmati páholyok és a fotószafarik. Ez a tendencia nem csak Zanzibárra korlátozódik, hanem más afrikai országokban is megfigyelhető, például Namíbiában, ahol a gyarmati történelem tükröződik az idegenforgalmi ágazatban.

A namíbiai utazók, akikre szintén hatással van a német gyarmati történelem, gyakran csak az őslakosok sztereotip ábrázolásával szembesülnek. Zimmerer hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az utazók tisztában legyenek a gyarmati történelem haszonélvezőiként betöltött szerepükkel.

Politikai feszültség Zanzibárban

E turisztikai fejlesztések hátterében politikai feszültségek is állnak, amelyek Zanzibárban mélyen gyökereznek. A szigetet két nacionalizmus jellemzi: arab és afrikai. Ezek a nacionalizmusok, amelyek az 1960-as években a brit gyarmati uralom ellen irányultak, a mai napig etnikai megosztottsághoz vezetnek Tanzánia félautonóm államában. A zanzibári rendszámtáblákon Zanzibari zászló látható, amely gyakran hullámzik a szélben. Sok zanzibári jobban azonosul a szigetével, mint Tanzánia többi részével.

Zanzibár társadalma sokszínű, és különféle kulturális hatások jellemzik, beleértve az indiai, perzsa, afrikai, európai és arab hatásokat. A hivatalos nyelvek a kiswahili és az angol, míg az arabot is beszélik számos régióban. Történelmileg az arab befolyás Zanzibárra a 7. századra nyúlik vissza, amikor Dél-Arábiából arab kereskedők és menekültek érkeztek a szigetre, és kapcsolatokat alakítottak ki az őslakos afrikai lakossággal.

Tekintettel ezekre az összetett történelmi és társadalmi körülményekre, az utazóknak érzékenynek kell lenniük a körülményekre, és tudatában kell lenniük a rasszizmus és a gyarmati történelem kontextusában játszott szerepüknek.