A szabadságjogok nem járnak le: Erősítve a munkavállalói jogokat!

A szabadságjogok nem járnak le: Erősítve a munkavállalói jogokat!

A bíróságok a közelmúltban egyértelművé tették, hogy a nyaralási igények nem évülnek el automatikusan három év után. Ez a fontos döntés egyértelműséget biztosít és megerősíti a munkavállalók jogait. Külön hangsúlyozták, hogy az elévülési idő lejártának előfeltétele a munkáltató megfelelő tájékoztatása. A Polgári Törvénykönyv (BGB) 195. és 199. paragrafusa szerint az elévülés csak akkor lép életbe, amikor a munkáltató tájékoztatta munkavállalóit a szabadnapokról. Fitness menedzsment.

Ez a megállapítás a Szövetségi Munkaügyi Bíróság ítéletén alapul, amely megállapította, hogy az év eleji egyszeri tájékoztatás elegendő a kötelezettség teljesítéséhez. Célszerű azonban további emlékeztető e-mailt küldeni év közben, különösen az év második felében. Ez megkönnyíti a személyzeti tervezést és erősíti a cég jogi helyzetét.

A szabadságjogok és azok elvesztése

Az Európai Bíróság (EB) korábbi határozataiban az is egyértelművé vált, hogy a szabadságigények csak akkor évülnek el, ha a munkáltatók lehetővé teszik a munkavállalók időben történő szabadságát. Egy példa azt mutatja, hogy egy adóhivatalnok anyagi kompenzációt követelt azért a szabadságért, amelyet nem vett ki, mert nagy munkaterhelése nem engedte ki. Munkáltatója a német polgári törvénykönyv (BGB) szerinti elévülésre hivatkozott, de a Szövetségi Munkaügyi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a követelések nem évültek el, mert a munkáltató nem tájékoztatta megfelelően a munkavállalót.

Ezen túlmenően az EB arra az álláspontra helyezkedett, hogy betegszabadság esetén az elévülés csak akkor érvényes, ha a munkáltató aktív tájékoztatást adott. Két további ügyben, amelyekben a szabadságjogosultság igénylése tartós betegségek után merült fel, az EB megerősítette, hogy a német szabályozás a szabadság év végét követő 15 hónap elteltével rendelkezik a szabadságjogosultság elévüléséről, feltéve, hogy a munkáltató eleget tett tájékoztatási kötelezettségének.

Jogi helyzet és következtetés

A joggyakorlat egyértelmű jelzése, hogy a munkáltatók nem csak a hátralévő szabadságról és annak esetleges lejártáról kötelesek tájékoztatni munkavállalóikat, hanem gondoskodniuk kell arról is, hogy a munkavállalók ki tudják venni a szabadságukat. A német hároméves elévülési idő továbbra is problémamentes, de a határidő számításának konkrét előírásait az uniós jognak megfelelően kell értelmezni.

Az érdekes kérdés továbbra is az, hogy a munkáltatóknak hogyan kell konkrétan tájékoztatniuk munkavállalóikat a szabadságjogokról, és hogyan kell ezeket a jogosultságokat igazolni. A téma tisztázatlansága hozzájárul a munkaszervezés bizonytalanságához.