Töltse a karácsonyt Tahitin

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am und aktualisiert am

Péter felém fordul és mosolyog, lábait a vízben lógatja. – Tahitin vagyunk – mondja. A Francia Polinéziában eltöltött 40 nap után ez az apró tény még mindig megmosolyogtat bennünket, még mindig szünetet tart. Elméletileg Tahiti nem olyan embereknek való, mint mi. Péter két tanár fia. Egyike vagyok annak a nyolc testvérnek, akik London gyermekszegénységének legrosszabb térségében nőttek fel. A lényeg: egyikünk sem pénzből származik – nem az a fajta, amely lehetővé teszi, hogy egy év szabadságot vegyen ki, és a karácsonyt Tahitin töltse. És mégis mi vagyunk...

Töltse a karácsonyt Tahitin

Péter felém fordul és mosolyog, lábait a vízben lógatja. – Tahitin vagyunk – mondja.

A Francia Polinéziában eltöltött 40 nap után ez az apró tény még mindig megmosolyogtat bennünket, még mindig szünetet tart. Elméletileg Tahiti nem olyan embereknek való, mint mi. Péter két tanár fia. Egyike vagyok annak a nyolc testvérnek, akik London gyermekszegénységének legrosszabb térségében nőttek fel. A lényeg: egyikünk sem pénzből származik – nem az a fajta, amely lehetővé teszi, hogy egy év szabadságot vegyen ki, és a karácsonyt Tahitin töltse.

És mégis itt vagyunk.

Természetesen mindent „bedobunk”, hogy a gondosan felügyelt költségvetésünkön belül maradjunk, de ez így van rendjén – a költségvetési utazásnak megvannak a maga előnyei. Hozzászoktunk a nem hagyományos karácsonyokhoz. Tavaly ezúttal Péter Indiában járt az apjával, ahol újra találkozott rég nem látott barátaival. A Newbury Parkban lévő lakásomban voltam, rossz tévét néztem és túl sok csokit ettem.

Idén karácsonykor felébredünk, reggelizünk (valószínűleg palacsintát, mert hé, karácsony van), biciklizünk a teahupoo-i vízhez, és elmegyünk úszni. Vagy talán kiszedjük a hajót, ha Michel addigra megjavítja.

Ebédre valami tűzhelyünkön főzhető (sütő nincs, de mikrohullámú sütőnk van), aztán esetleg meghívjuk vendéglátóinkat egy délutáni italra. Idén nem ünnepelnek. Bernardnak, egy 70 éves expilótának és feleségének, Francois-nak üres fészke van.

A nap folyamán valamikor felhívjuk Péter szüleit Skype-on, hogy boldog karácsonyt kívánjunk nekik, és elmondjuk szeretetünket a családban élő gyerekeknek. Ezután néhány órát töltök azzal a könyvvel, amelyet idén be kellett volna fejeznem (kétségtelenül gyakran járok a Facebookra és a Twitterre).

Elmegyünk megnézni Teahupoo egyik csodálatos naplementét, eltölteni egy kis időt utazásunk következő szakaszának megtervezésével, majd esetleg megnézni egy filmet a nap lezárásaként. Valami szentimentálisat javaslok, mert hát karácsony van. Peter valószínűleg ötödször akarja látni Rush-t. Valószínűleg én fogok nyerni.

Röviden, ez egy hétköznapi és egy rendkívüli nap lesz. Neked is ezt kívánjuk.

Boldog karácsonyt mindenkinek.

Kya és Péter

Küldetésnyilatkozat: Atlas & Boots
      .