Amit anyám mondott: a kétnyelvűség ajándéka

Amit anyám mondott: a kétnyelvűség ajándéka

Tavaly egy barátom felfedezte, hogy a szüleim soha nem tanultak angolul, pedig 1969-ben Angliába költöztek.

– vonta fel görbe szemöldökét. – De te olyan jól beszélsz – mondta, pimasz mosollyal a szája sarkában, miközben kigúnyolta azokat, akik a múltban ilyen nagylelkűen bókoltak nekem.

Ő, egy brit születésű ázsiai, mint én, tudta, hogy semmi okom arra, hogy ne beszéljek jól angolul. Hiszen Angliában születtem, nőttem fel és tanultam.

Talán nem kellene szúrósnak lennem a bók miatt. Hiszen az angol a második nyelvem, bár én ebben (és csakis) írok, gondolkodom és álmodom.

Az első nyelvem vagy „anyanyelvem” a bengáli, és bár ez anyámmal való beszélgetésre maradt, hálás vagyok, hogy tudom. Minden bizonnyal az angolból kölcsönzött, de egyedi köznyelvi kifejezései és kifejezései olyan gazdagságot hoznak az életembe, amely egyébként hiányozna.

Íróként (és olvasóként is) gyakran írok le különösen szép mondatokat.

[Ez] az a fajta nevetés, ami mögött nincs tüdő. Inkább a lehullott levelek susogásához hasonlít.

Hallod ezt a nevetést, igaz?

A demencia elméje folyosóin bolyong, és lekapcsolja a villanyt. A megmaradt sötétség pedig gyakran tele van fantomfélelemekkel.

ropogás. Micsoda szó!

Nem olvasok bengáliul, de anyám időnként mond valami csodálatosan megalázó vagy mulatságos dolgot, amit nem lehet angolra fordítani.

Amar shoril ekere kulya zargi

A szó szerinti fordítás: „a testem kinyílik”, a legjobb fordítás: „a testem a varratoktól hullik szét”, de egyik sem érzékelteti az egészsége elvesztése miatt gyászoló nő megrendítő érzését.

Egészen más hangulatban anyám egyszer megjegyezte:

Tai ekshor fon gontor farborni

Ezt a csodálatosan maró sértést egy különösen komor szomszédra zúdították. A kifejezés – „mintha száz fontot tudna számolni” – közel sem olyan maró az angolban. Az árnyalat és a harapás teljesen elveszett a fordításban.

A fentiekhez hasonló alkalmak emlékeztetnek arra, milyen szerencsés vagyok, hogy két nyelven beszélek, milyen szerencsés vagyok, hogy egy másik kontinens másik országának szavaihoz férkőzhetek hozzá, és felhasználhatok egy bájos kifejezést, vagy metsző sértést faraghatok.

Ezek az alkalmak olyan sorokat is elsírnak, amelyeket soha nem fogok elolvasni. Milyen élvezet lehet Gabriel Garcia Marquezt a saját nyelvén olvasni. Egyszer kipróbáltam, de feladtam, amikor rájöttem, hogy a spanyolom közel sem elég jó. Még mindig gyakorolok, de attól tartok, soha nem fogok eljutni arra a pontra, ahol élvezhetem a nyelv bonyolultságát, vagy a lefordíthatatlan gyöngyszemeket, amelyek bengáli nyelven annyi örömet okoznak.

alt="Micsoda öröm lehet Gabriel Garcia Marquezt a saját nyelvén olvasni">ÁlomidőMilyen élvezet lehet Gabriel Garcia Marquezt a saját nyelvén olvasni

Ha lehetne az egynyelvűeket leereszkedés nélkül sürgetni, hogy tanuljanak meg egy második nyelvet, én megtenném. A világ egyik legjobb állami oktatásában részesültem, de úgy gondolom, hogy ez nyelvileg cserbenhagy bennünket.

Csak Norvégiába vagy Svájcba kell utazni, hogy lássa, hogyan lehet egy második nyelvet is zökkenőmentesen megtanulni az első nyelv mellett. Mi az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában vagy a világ bármely más angol nyelvű országában nagy előnyökhöz juthatunk egy második nyelv tanulásából.

A két- és többnyelvűség munkalehetőségeket nyit külföldön, rengeteg kognitív előnyt biztosít, megkönnyíti az utazást, sőt a gazdaságot is erősíti. Javítják az észlelést, a döntéshozatalt és még az angol nyelvtudást is javíthatják.

Ráadásul talán a legjobb az egészben, hogy segíthetnek finoman megfogalmazott sértéseket készíteni idióta szomszédai számára – és ki ne szeretné ezt?

Küldetésnyilatkozat: Dreamstime

      .