Charles Burney zeneutazó: fedezze fel a történelmet és a találkozásokat!

Charles Burney zeneutazó: fedezze fel a történelmet és a találkozásokat!

Charles Burney, a neves zenetörténész, zeneszerző és orgonaművész a 18. században meghatározó hatással volt a zene világára. Egy portréfestő fiaként született, Shrewsburyben és Chesterben tanult, első zenei leckéit Edmund Bakertől, a chesteri katedrális orgonistától kapta. Zenei tehetségét féltestvérével, James-szel és Thomas Arne tanítványaként fejlesztette tovább Londonban. Burney még Händel zenekarában is hegedült és brácsázott, ezzel is bizonyítva, hogy ismeri korának zenéjét.

Munkássága számos fontos alkotást és projektet ölel fel. Már 1748-ban megjelentette első nyomtatott kompozícióit, a „6 szonátát 2 hegedűre és continuo” címmel. Egy évvel később elvállalta a londoni St Dionis Backchurch orgonista szerepét, és feleségül vette Esther Sleepe-et. 1761-ben bekövetkezett halála után újabb partnerre talált az özvegy Elisabeth Allen házasságában, akitől három gyermeke született. Egészségügyi okokból Burney 1751-ben King's Lynnbe költözött, ahol kilenc évig orgonistaként dolgozott, és megtervezte egy átfogó zenetörténet alapjait.

Úti beszámolók és jelentésük

Az 1770-es években Burney jelentős utazásokat tett Európán keresztül, ami jelentősen befolyásolta későbbi munkáit. Bejárta Franciaországot, Olaszországot, Németországot, Hollandiát, Ausztriát és Flandriát, dokumentálva találkozásait olyan kiváló zenészekkel, mint Wolfgang és Leopold Mozart, valamint Christoph Willibald Gluck és Carl Philipp Emanuel Bach. Ezek az úti beszámolók nemcsak fontos kortárs történelmi dokumentumok, hanem értékes hozzájárulások a zenetörténetíráshoz is, amelyek ma már a 18. századi zenetörténeti tanulmányok alapvető részeként ismertek el. Az OE1 jelentése hogy élményei és történetei ma is fontosak.

1771-ben megjelent „A zene jelenlegi helyzete Franciaországban és Olaszországban” című munkája, valamint „A zene jelenlegi helyzete Németországban, Hollandiában és az Egyesült tartományokban” című, 1773-ban megjelent útijelentése utazásainak további fénypontjai. Átfogó „A zenetörténet” első kötete 1776-ban jelent meg, majd két további kötet 1782-ben és 1789-ben. Ezeket a kiadványokat nagyrészt pozitív fogadtatásban részesítették, még ha nem is nélkülözték a kritikai hangokat.

Örökség a zenetörténetírásban

Burney hatása a zenei világra túlmutat az útleírásain. 1785-ben jelentést adott ki a híres zeneszerző, George Frideric Händel emlékére, 1796-ban pedig „Metastasio emlékei és levelei” c. 1802-től zenei cikkeket írt Rees Cyclopaediájába, amiért jelentős, 1000 fontot kapott. Burney 1783-ban lett a Chelsea College orgonistája, és haláláig 300 font állami nyugdíjat élvezett. A Chelsea College-ban halt meg, és ott temették el, a Westminster Abbey-ben pedig emléktábla állít emléket életművének.

Burney számos 18. századi művészhez és íróhoz kötődött, és egy családot hagyott hátra, amely különböző területeken tevékenykedett. Legidősebb fia, James tisztként szolgált a Királyi Haditengerészetnél, lánya, Frances pedig regényíróként vált ismertté, és naplókat adott ki, amelyek betekintést nyújtanak apja életébe. Fanny Burney átfogó életrajza posztumusz 1832-ben jelent meg, és hozzájárul Charles Burney, mint a zenetörténet fontos alakjának örök emlékéhez.