A portugál negyed: utazás a történelemben és élvezet Hamburgban

A portugál negyed: utazás a történelemben és élvezet Hamburgban

A hamburgi Portugiesenviertel, amely nem messze található a Landungsbrückentől, népszerű úti cél a turisták és a helyiek körében egyaránt. A környék az 1970-es években alakult ki, amikor a spanyol és portugál bevándorlók egyre gyakrabban telepedtek le a térségben. Ezek a bevándorlók a wilhelmini korszak olcsó régi épületei között találtak új otthonra, és gyakran tevékenykedtek a kikötői munka és a kereskedelem területén. A kerületet már az 50-es, 60-as években is élénk gasztronómia és kikötői bárok jellemezték, ami egyedülálló kulináris örökség kialakulásához vezetett. Ma körülbelül 40 étterem található, amelyek elsősorban hagyományos ibériai ételeket kínálnak. A nyári hónapokban a Ditmar-Koel-Straße népszerű látványosság, ahol a járókelők portugál éttermek asztalai és ajándéktárgyas standok között sétálnak.

A kerületben mediterrán hangulat uralkodik, melyet a sült hal és a friss tenger gyümölcsei csábító illata jellemez. A konyha és a kultúra kölcsönhatása egyedülálló élményt teremt, amely Hamburg lelkét tükrözi.

A bevándorlás történelmi hullámai

A portugál negyed történetét azonban nemcsak a 20. századi bevándorlók alakítják, hanem egészen a 16. századig nyúlik vissza. Ekkor érkezett Hamburgba a zsidók első bevándorlási hulláma, akik vallási menekültként kerestek menedéket a városban. Ezek a christãos novos, conversos és marranos néven ismert bevándorlók zsidók voltak, akiket a katolikus egyház nyomására kénytelenek voltak megtérni. Az uralkodó vallási intolerancia ellenére Hamburg városa némi védelmet nyújtott a szefárd zsidóknak, akik nem a portugál negyedben, hanem a város területén és a dániai Altonában is éltek. A szefárd kifejezés az Ibériai-félsziget héber szóból származik.

Hamburgban a középkor óta nem élhettek zsidók, de ez 1612-ben megváltozott, amikor a városvezetés egyre inkább a gazdasági érdekeket helyezte előtérbe. Hamburg érdekelt volt az Atlanti-óceánon túli kereskedelemben, és a portugál zsidók értékes kereskedelmi kapcsolatokat hoztak magukkal, különösen a kínai porcelán terén.

Vallási tolerancia és konfliktus

A zsidók befogadásáról szóló döntés a városi önkormányzaton belüli heves viták eredménye volt. Bár néhány evangélikus teológus támogatta a zsidók befogadását, a többség szkeptikus volt. Akkoriban a judaizmust a kereszténység fenyegetésének tekintették, ami feszültségekhez és konfliktusokhoz vezetett. 1647-től kezdődően ezek a feszültségek fokozódtak, amikor a papság nyilvánosan prédikált a zsidók ellen, ami tovább szította az istenkáromlástól való félelmet. Az addig Hamburgban élni engedett portugál zsidók egyre ellenségesebb környezetbe kerültek.

Ennek ellenére a zsidó közösségnek sikerült egy új zsidó rend keretein belül meghatároznia magánvallásgyakorlatát. Ez lehetővé tette a zsidók számára, hogy privátban imádkozzanak, és ezt nagyrészt az askenázi zsidók kiűzése vezérelte. 1649-ben száműzték őket Hamburgból, és a szomszédos Altonában kerestek menedéket, ahol Schauburg grófjai alatt nagylelkű kiváltságokat kaptak. A portugál zsidók számának növekedésével nőtt a befolyásuk a városban, és olyan tudósok váltak a közösség befolyásos alakjaivá, mint Moses Gideon Abudiente és Benedikt de Castro.

Összességében a portugál negyed története a bevándorlás, a vallási intolerancia és a gazdasági szükségletek összetett kölcsönhatását tükrözi. A kerület ma is élő tanúja Hamburg kulturális sokszínűségének és a zsidó közösség fontosságának a város történetében.