Hajóutak: álomutazás vagy környezeti katasztrófa a kikötővárosok számára?

Hajóutak: álomutazás vagy környezeti katasztrófa a kikötővárosok számára?

A körutak világszerte nagyon népszerűek. Évente több mint 30 millió utazó választja ezt a nyaralási formát. De népszerűsége ellenére a tengerjáró ipar jelentős környezeti kihívásokat jelent. Web.de jelentése szerint a tengerjáró hajók több CO2-t bocsátanak ki utaskilométerenként, mint a repülőgépek, és akár négyszer annyit, mint a vonatok. Ez a magas CO2-egyensúly, amely más üvegházhatású gázokat is magában foglal CO2-egyenértékben, egyre nagyobb problémát jelent a környezet számára.

A nagy környezeti hatás központi tényezője a hajók energiaigénye. Nagy mennyiségű energiát igényelnek a medencékhez, a légkondicionáláshoz és a szórakoztatáshoz. Ez azt jelenti, hogy gyakran használnak nehézolajat, amely nagy mennyiségű kén-oxidot és szilárd részecskéket bocsát ki, és ezért még károsabb a környezetre, mint az autókban vagy teherautókban használt dízel. Sok kikötőben azonban gyakran nincs lehetőség parti áramra váltani, ami azt jelenti, hogy a hajtóművek tovább járnak a kikötőben, és további károkat okoznak.

Az óceánokra és a part menti régiókra gyakorolt ​​következmények

Az óceánokra gyakorolt ​​hatás súlyos. A tengerjáró hajók naponta több százezer liter szennyvizet termelnek, amelynek egy része kezeletlenül kerül a tengerbe. Ezenkívül a globális tengeri szállításban a szilárd hulladék mintegy 25 százaléka tengerjáró hajókról származik. Ezek a szennyezések nemcsak a tengeri környezetet veszélyeztetik, hanem az olyan kikötővárosok életminőségét is, mint Velence, Marseille és Hamburg, amelyek a növekvő légszennyezéstől szenvednek.

Az olyan kikötővárosokban, mint Dubrovnik és Santorini, az infrastruktúra túlterhelt, ami gyakran a lakosság elégedetlenségéhez vezet. Hangos Bolygóismeret A körutazó turisták átlagosan háromszor kevesebb pénzt költenek, mint a hagyományos szállodai nyaralók, ami kevéssé támogatja a helyi gazdaságot. Tanulmányok azt is mutatják, hogy a tengerjáró turisták 20-40 százaléka nem száll ki a partra tartózkodása alatt.

Környezetvédelem és jövőbeli kilátások

A NABU azonban kifogásolja, hogy az alacsonyabb károsanyag-kibocsátású üzemanyagokra való átállás és a szárazföldi áramellátáshoz való alkalmazkodás túl lassan megy végbe. Bár egyes szolgáltatók tiszta technológiákon dolgoznak, a szakértők kétségbe vonják, hogy a körutazások valaha is klímabaráttá válhatnak. A fenntarthatóbb turizmusra való törekvés egyik példája a nagy tengerjáró hajók Velencében horgonyzási tilalma 2021 óta, illetve az amszterdami tervek, amelyek szerint 2035-től kitiltják a tengerjáró hajókat a városközpontból.

A tengerjáró turizmus gazdasági és társadalmi hatásait sem szabad alábecsülni. A világszerte üzemelő több mint 400 tengerjáró hajó közül sok, amelyek körülbelül 4000 utas befogadására képesek, kényelmes lobogó alatt közlekednek, ami gyakran megnehezíti a fedélzeten élő és dolgozó emberek munkakörülményeit. A hosszú munkaidő és az alacsony fizetés gyakran a valóság. Körülbelül 20 év elteltével a régi hajókat gyakran adnak el fejlődő országoknak, ahol olyan módon bontják szét, ami további környezeti és egészségügyi problémákat okoz.

Összességében egyértelmű, hogy a tengeri hajózási ágazat komoly kihívásokkal néz szembe. A környezeti hatások csökkentése érdekében sürgősen szükség van fenntartható alternatívákra, mint például a vonatozásra vagy a hosszabb tartózkodásra alacsonyabb ökológiai lábnyom mellett. A tengerjáró hajózás jövője attól függ, hogy ezek a változtatások végrehajthatók-e, és milyen gyorsan.