Michael Niavarani: A hülyeség mint művészet – Kabaré premier a parkban!

Michael Niavarani: A hülyeség mint művészet – Kabaré premier a parkban!

2025. május 30-án a Theatre im Parkban premierjét ünnepelte a „Homo Idioticus 2.0” című frissítés Michael Niavaranival. Ez a műsor 2014-es első előadásának folytatása, amely különböző kategóriákba osztja az embereket. Az emberi viselkedés humoros elemzését végzik el, Niavarani a szereplőket komplett idiótáknak, cserebereknek, bőröndöknek, idiótáknak és ragamuffinoknak minősíti. Különösen provokatív az a kijelentése, miszerint az amerikai elnök tettétől függetlenül mégis sajátos szerepet játszik.

Niavarani a természetes butaságot látja az emberiség legnagyobb problémájának, miközben hajlamos a mesterséges intelligencia veszélyeit perspektívába helyezni. Éles eszével aktuálpolitikai kérdésekre is kitér, például olyan vezető politikusokról beszél, mint Herbert Kickl és H.C. Strache gúnyt űz. Putyinról szóló szatirikus megnyilatkozásai biztosan megnevettetik a közönséget, de komoly elmélkedéseket is magukkal hoznak a hitről, tudásról, vallásról és tudományról.

Hülyeség és ember

A „Homo Idioticus 2.0”-ban Niavarani túllép a komédián, és az emberi identitásra és evolúcióra gondol. Az általa felvetett kérdések nemcsak a mai társadalomra vonatkoznak, hanem az emberi ösztönökre és azok eredetére is. A beazonosított kihívások ellenére Niavarani optimista kilátást ad arra vonatkozóan, hogy az emberiség eddig jól megbirkózott, ami elgondolkodtató.

Ezek a témák nem különböznek Jean-Michel Rabaté esszéjének megközelítéseitől, amely a butaság antropológiáját kutatja. Az esszé olyan kulcsfontosságú filozófusokra támaszkodik, mint Kant és Freud, akik szintén küzdöttek a hülyeség természetével és hatásaival. Kant például a „Kísérlet a fej betegségeivel” című művében a hülyeség különféle formáival foglalkozik, amely egy korai elemzés, és érdekes kapcsolatot biztosít Niavarani szatirikus megközelítésével.

A humor, mint politikai eszköz

A mindkét műben központi szerepet játszó humornak, legyen szó Niavarani kabaréjában vagy Rabaté esszéjében, katartikus funkciója van a politikában. Végül, de nem utolsósorban Rabaté munkája utal Švejk alakjára is Jaroslav Hašek irodalmából, aki játékos butasággal szembesíti a militarizmus abszurditását. Švejknek a rendőrséggel és a bürokráciával való interakcióit az emberi tapasztalat és a politikai valóság tükröződésének tekintik.

Ebben az összefüggésben Rabaté a butaság meghatározásának nehézségeit is bemutatja, ami kihívás elé állítja a filozófiai vitát. A hülyeség és a végtelen közötti kapcsolatot tovább mélyítik olyan gondolkodók, mint Alain Badiou, megmutatva, hogy a butaság nemcsak egyéni, hanem kollektív jelenségként is felfogható. Ez végül a hülyeség egyetemes természetét teljes körben visszavezeti Niavarani témáihoz és azok mai relevanciájához.

Jegyek a „Homo Idioticus 2.0” előadásra 39 eurótól kaphatók. A program nem csak szórakozást ígér, hanem mélyebb betekintést is az emberi természetbe és a minket, mint társadalmat érintő kihívásokba.