Az ismeretlen dokumentumok felfedik a Tensho Nagykövetség titkát

Az ismeretlen dokumentumok felfedik a Tensho Nagykövetség titkát

Egy figyelemre méltó lelet során a Japántól Rómáig tartó „Tensho Nagykövetséghez” kapcsolódó, kiadatlan dokumentumokat fedeztek fel, amelyek ma betekintést nyújtanak egy 440 évvel ezelőtti fontos utazásba. A Fides szerint a nagykövetség története 1585-ig nyúlik vissza, amikor is az év márciusában Rómába utazott, hogy a pápa fogadja. A „Tensho Embassy” név a Tensho korszak tizedik évére utal a japán naptárban.

Ezt a történelmi küldetést Alessandro Valignano, egy olasz jezsuita, Japánba látogató kezdeményezte. Kiválasztott négy fiatal méltóságot a keresztény daimyō családokból, akiket Európába küldenek. A követeket elkísérte Diogo de Mesquita portugál jezsuita pap, aki tanárként és tolmácsként tevékenykedett. Az egész utazás 1582-től 1590-ig tartott, és az egyház Japánnal kapcsolatos ismereteinek bővítését célozta.

Az utazás és a fontos találkozók

A követségnek szerencséje volt, hogy részt vett a fontos római eseményekben, köztük V. Sixtus pápa 1585. április 24-i megválasztásában. Bonelli bíboros levelei megtisztelő bánásmódról biztosították a követséget. Történelmileg értékesek azok az információk is, amelyeket a nagykövetség útijelentéseiben rögzített. Megismerkedtek II. Fülöp spanyol királlyal, Francesco I de' Medicivel és más magas rangú személyiségekkel.

A delegáció, amelynek részletei többek között Madridban és Lisszabonban tartottak találkozókat, olyan kiemelkedő helyekre is ellátogattak, mint az El Escorial kolostor, az Alcalá Egyetem, Talavera de la Reina és Toledo. Elérték Rómát, és elnyerték a „Cavaliere di Speron d’oro” címet. Amikor 1590. július 21-én visszatértek Japánba, nemcsak nagykövetként, hanem kulturális hordozóként is bekerültek a történelembe.

A kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása

Valignano döntő szerepet játszott a Kelet és Nyugat közötti interkulturális párbeszéd előmozdításában. A japán nagykövetség Európába küldésének ötletét ő találta ki, és a küldetést olyan prominens kirisitani daimjók támogatták, mint Ōmura Sumitada, Ōtomo Sōrin és Arima Harunobu. Mancio Itō-t választották előadónak ebben a csoportban.

Az állami és egyházmegyei levéltárban őrzött dokumentumok útleírásokat és a nyugati társadalmakba bevezetett japán kultúra leírásait is tartalmazzák. A nagykövetség kérései között többek között ezüst gyertyatartók szerepeltek a milánói székesegyházba.

Az eredeti mögöttes dokumentumok feltárásának folyamata kéz a kézben jár a „TENSHŌ 天正, Diario di un pellegrinaggio giapponese alla Curia romana (1585)” könyvbemutatóval. A Paolo Giulietti érsek és más történészek által 2025. május 29-én Rómában megjelent mű azt ígéri, hogy tovább világítja meg a Tensho Nagykövetség történelmi jelentőségét.

A négy előkelő, köztük Mancio Itō, Miguel Chijiwa, Julião Nakaura és Martinho Hara szintén tragikus sorsot élt át Európában, dokumentálva befolyásukat és a kereszténység kihívásait Japánban. Julião Nakaurát például 1633-ban Nagaszakiban mártírként kivégezték, míg Martinho Harát 1614-ben Makaóba száműzték.

Összefoglalva, a Tensho Nagykövetség nemcsak jelentős diplomáciai képviseletet képvisel, hanem kulcsszerepet játszott a Japán és a nyugati világ kulturális cseréjének történetében is. Ezek az új dokumentumok lehetőséget kínálnak e narratíva újraértékelésére és a japán delegáció kultúrák közötti kapcsolatokra gyakorolt ​​hatásának megértésére.